Az asztrozófia küldetése:
Minden ember kozmikus lény, az Univerzum minden csodájának a hordozója.
Az égi jelek bölcsességet közvetítenek, így sem a csillagok, sem a bolygók, sem a házak, sem a fényszögek nem lehetnek rosszak, ártóak, diszharmonikusak.
Az asztrozófia segít abban, hogy az ember felismerhesse és müködtethesse önnön kozmikus voltát.
A kozmikus tudattal, a csillagok belső tapasztalatával rendelkező ember útja az emelkedés, a tudás és a szeretet.
Az asztrozófia szó csillagbölcseletet jelent. A megértés, az őselvek külső-belső felfedezésének az útja. Mivel köztudott, hogy az asztrológiában használatos keretrendszer, a zodiákus 12 jele mindössze 2500 éves, ám az asztrológiai tudás a rendelkezésre álló adatok, s leletek alapján legalább 10.000 éves múltra tekint vissza, magától értetődően született meg bennem a kérdés, hogy vajon mivel foglalkozhattak a régi korok csillagtudói, amikor még nem létezett a mai tizenkettes felosztás?
A kérdést intenzív kutatás követte, amiről részletesen írok a bemutatkozásban. Elmélyültem a csillagképek ábrájában, a hozzájuk köthető mitológiában, definíciókat alkottam róluk, amelyeket visszaellenőriztem, s végül kialakult egy kozmikus rendszer, amelynek részét képezi mind a 88 csillagkép, a Naprendszer bolygói és a Tejút spirálja is. Mindezek nem csak jelekként, szimbólumként működnek, hanem bölcsességet is hordoznak.
Bennük ragyog az astro, vagyis a csillag, a fény bölcsessége, a sophia. Ezért neveztem el asztrozófiának.
Az asztroszófia Rudolf Steiner alkotása, ami teljesen más szellemi rendszer, mint az égbolt egészével foglalkozó asztrozófia.
Az asztrológia a zodiákus 12 egyenlő jegyét használja, ezekben vizsgálja a bolygók helyzetét, ezekből vonja le a következtetéseit. A Tejúttal és ténylegesen a csillagképekkel nem foglalkozik, nem ismeri őket.
Az asztrozófia is figyelembe veszi a zodiákus 12 jelét, de a lényeg természetesen a csillagképekre, a Teremtő által csupa fénnyel, a csillagokkal az égboltra írt csillagzatokra helyeződik.
