Azonban sokakat joggal érdekelnek a részletek, ezért a továbbiakban ezeket ismertetem meg a kedves Olvasóval!
Minden ember életében van egy olyan szellemi „történésfolyam”, amire azt mondja, mikor visszatekint az addigi életére, hogy ez volt a legfontosabb, ez vezetett megértéshez, megoldásokhoz, végső soron ez teljesítette ki az életét. Nekem ez vitathatatlanul az asztrozófia, magyarul csillagbölcselet. Mint oly sok meghatározó út, ez is a gyermekkorban kezdődött, bár akkor még csak az érzés szintjén. Kiskoromban (is) lenyűgözött a csillagok látványa, a Hold változékony alakja, s ragyogása és a Tejút sejtelmes szalagja. Bár Budapesten születtem, de a nyarakat drága nagyszüleimnél Tápszentmiklóson töltöttem, ahol tiszta estéken, fényszennyezéstől mentesen lehetett szemlélni a csillagokat.
Belül bizonyossággal éreztem, hogy titkos tanításokat rejt az égbolt megannyi ábrája, fénylő varázslata és persze megszületett az a vágy is, hogy megismerhessem ezeket a titkokat. Ám sem a gyermekkor, de még a kamaszévek sem vittek ehhez közelebb, hiszen bele kellett formálódni a fizikai világunkba és ez elvitte a figyelmem a csillagoktól, nem mintha a 70-es, 80-as években erre lett volna bármilyen lehetőség. A csillagászat ugyan érdekelt, de számomra az ég mágikus világ és a pusztán materialista viszonyulás a csillagokhoz nem igazán vonzott. Ennek ellenére később igen mélyen belemerültem a csillagászat tudományába.
Aztán a 80-as végén, mikor a változások szelei egyre erősebben fújtak Magyarországon is és elérhetővé váltak az ezoterikus tanok, végre találkoztam az asztrológiával és rögtön bele is vetettem magam a tanaiba. Kiderült, hogy a születés pillanatának az égi képe a horoszkóp, amiben rengeteg minden van rólunk, és nem csak a 12 jegyről, mint őstípusról van szó, hanem a Naprendszer bolygóiról és a sors területeiről is. Itt kell megemlítenem Fisch Johannát és Hoffmann Egont, (írói nevén Trentai Gábor 1926. 12. 22. – 2019. 03. 19.) akiktől tanultam az asztrológiát. Nagyon nagy szeretettel gondolok azóta is csodás személyiségeikre.
Mielőtt folytatnám „égi utam” ismertetését, egy lényeges tulajdonságomról – ami jócskán okozott meghökkenést, időnként engem érő büntetést, máskor pedig izgalmas felfedezéseket – szót kell ejtenem.
Bármivel is kerültem kapcsolatba, mindig az érdekelt, hogy annak hol vannak a határai, mi van azon túl és mit lehet a „túl” ismeretében létrehozni, megalkotni.
Gyermekkoromban megreformáltam az oviban az étkezés technikáját, ami nem igazán váltotta ki az óvónéni tetszését. Később a színházi kalandozásaim során a „láthatatlan dimenziót”, a túloldalt és a reinkarnációt akartam bemutatni a „Szélkirály lánya” című művemben, amit bár sikerült színpadra állítani, de érthető módon nem vált színháztörténeti eseménnyé.
Ennél már jóval sikeresebbek voltak a gyógyítás területén tett kísérletezéseim. Saját módszeremről (reflaxáció) 1991-ben írtam az első könyvemet és mind a mai napig jól működik ez a technika. A hozzá tartozó meditációs hanganyag már számtalan embernek segített a gyógyulásban. A csillagokhoz kapcsolódik egy másik saját fejlesztésű módszerem a „csillagmeditáció”, ezt tanítom is a hallgatóimnak. A zenéhez, a muzsikáláshoz is kapcsolódik egy minden eddigitől eltérő módszerem, amelynek segítségével a mindenkiben rejtőző, az énjét zengő ősdallamot hozzuk a felszínre. A
csillagmantrák,
melyek adott időszak rezgéseit hordozzák magas szinten már elérhetők, melyekben az adott aspektus magas szintjét szólaltatjuk, rezegtetjük meg a zene segítségével.
Mindezeket azért írtam le, hogy jobban érthető legyen a csillagokhoz kapcsolódó történetem. A határ és az „azon túl” keresése természetesen megjelent bennem az asztrológiával kapcsolatban is. Azt hittem, hogy az asztrológiai tanulmányok részét képezi a csillagos ég megismerése. Ez nincs így. Ráadásul az asztrológiai jelek (a Kostól a Halakig) nem is jelennek meg az égen. Egyszerűen arról van szó, hogy a Nap látszólagos útját (ekliptika) 2500 évvel ezelőtt felosztották 12 egyenlő részre és az adott 30 ívfokos körszeletet a többé-kevésbé mögötte látható csillagképről nevezték el.
Tehát a Kos jel nem azonos a Kos csillagképpel, a Bika jele a Bika csillagképével és ez érvényes a többi jelre is.
Létrejött az asztrológiai jelek „virtuális valósága”, de az égen látható csillagképekről az asztrológia nem vesz tudomást. Mi kezdett el ekkor foglalkoztatni? Naná, hogy a csillagok és a csillagképek! Tekinthető szimbólumnak egy csillagkép? Amennyiben igen és azt a csillagképeket berajzolom a képletbe, ad plusz információt? Ki kell deríteni, hogy a csillagképek értelmezhetőek-e szimbólumként és az felfedezhető-e adott sorsban, adott személyiségben? Aztán ki kellett deríteni a csillagképek pozícióit is, hogy be lehessen rajzolni őket a képletbe.
Ekkor még az internettelen 90′-es évek elején járunk és bárhova mentem, bárkit kérdeztem, bármilyen külföldi szakirodalmat is szereztem be, érdemben egyik sem foglalkozott a csillagképek szimbolikájával. Ebben az esetben „no kec-mec”, nekem adatott a kutatás lehetősége. Életem legnagyobb munkája vette kezdetét.
„Szerencsére” ekkor egy magánéleti válság is beköszöntött, így egyedül maradva bőven volt időm a kutatómunkára. Régi és modern kiadású csillagtérképeket bújtam, naphosszat könyvtárakban kutakodtam. Elmerültem a művészettörténet csodálatos tudományában, de a népi kultúrák is felkeltették az érdeklődésemet. Néprajzi, művészettörténeti tanulmányokból kiderült, hogy mítoszok, mesék is kapcsolódnak egy adott csillagzathoz.
Bő hét évig tartott (1993 – 2000-ig) a kutatómunka, a csillagképek definícióinak a megalkotása, bár újabb és újabb felfedezések, felismerések még mind a mai napig vannak!
Ebben az időszakban találkoztam Jankovics Marcell zseniális kultúrtörténeti írásaival, (pl.: A Nap könyve) amelyekben szereplő égi utalások sokat segítettek a munkában.
Hihetetlenül izgalmas felfedezés, felismerés volt például az, hogy az ekliptika mentén nem is 12, hanem 14 csillagképet érint a Nap. A Bika és az Ikrek között az Orion és pont vele szemben a Kígyótartó. Itt ível, s emel fel az Istenek Útja, a Tejút szalagja, tehát e két „plusz” jelnek kiemelő, beavató szerepe van. Vagy amikor az Oroszlánnál egyértelműen látható, hogy minden csillaga a „karma kereke”, vagyis a Napút felett van, fejével rálátva az útra – igazi királyi szimbólum! Egyedül a szíve, a Regulus van a „karma kerekén”… Az igazi uralkodó a szívét ragyogtatja a sors útján!
No, és a Halak égi kettőse! Az asztrológiai Halak szimbólumában egy fonál köti össze a testüknél a két halacskát. Nem úgy az égen! Ott nem érintkezik a két hal. Az egyik „ráúszik” az ekliptikára, a Vízöntő tisztító vize felé, a másik pedig már kiemelkedik a Napút körforgásából az „Isteni minőség”, a Tejút irányába. Igazi csillag-csodaképek ezek! Túlzás nélkül mondhatom, hogy szellemi értelemben a legnagyobb extázisélményeimet ekkor, ezekben a felismerésekben éltem meg. Természetesen azonnal berajzoltam a saját képletembe is először csak a Napút csillagképeit, (majd mind a nyolcvannyolcat) s néztem, hogy a szimbolikájuk, üzeneteik megjelennek-e bennem, s a sorsomban? Na, ez volt csak az igazi katarzisélmény,
mert a válasz egyértelműen: IGEN!
Az, hogy nálam igaznak bizonyultak a csillagképek, még nem jelent semmit, hiszen jogosan mondható az, hogy én elfogult vagyok. Ezért elkezdtem a vizsgálódást családtagoknál, barátoknál, tanítványoknál és mindenkinél, aki hozzám fordult elemzésért. Nem csak az derült ki, hogy a rendszer működik, hanem az is, hogy az igazán lényeges információkhoz, megértésekhez a csillagok világában jutunk! Világossá vált, hogy a csillagokban tényleg bölcsesség lakozik, s ez több, ez más, mint az asztrológia. Rá kellett jönnöm, nevén kellett neveznem, hogy ez az asztrozófia.
Ebben a kezdeti hét esztendőben, hogy jobban haladhassak, az asztroszófia, asztrozófia, csillagképbölcselet, csillaghagyomány, stb. írott és egyéb leletei, anyagai után kutattam, de nem lehetett találni semmit. A Rudolf Steiner féle asztroszófia valamelyest elérhető, de az egy teljesen más történet. Az ezredfordulón barátaim, tanítványaim unszolásra klaviatúrát ragadtam és megírtam, talán túlzás nélkül mondhatom, hogy csillaggyermekemről az asztrozófiáról az első könyvemet, „Égi utak csillagüzenetei” címmel.
Azóta is tartok tanfolyamokat, előadásokat, mert már sokunk számára vált tapasztalati ténnyé, hogy a végtelen Univerzum nem csak külső, hanem belső valóság is („Amint fent, úgy lent, s amint kint, úgy bent…”) és ennek az ismeretében jóval teljesebb, tudatosabb és boldogabb életet élhetünk. Bennünk van Tejút, mind a 88 csillagzat bölcsessége, az égbolt útjai, a bolygók és a holdak is. Már több, mint harminc éve tapasztalati tény számomra, hogy az univerzumunk tudatosításával lehet teljesebb, boldogabb, alkotóbb életet élni.
A külső – belső csillagokkal és bolygókkal együttműködő ember útja felfelé vezet.
